vége/ the end..:(

Hát ez az idő is eljött.. vége a tábornak:( Tudom hogy régen írtam már a blogba de tényleg nem volt időm..
A táboros búcsúzás elég sírósra sikerült. Két estéje volt az elköszönésnek.Az első este a staffeknek tartott banketten köszönték meg a munkánkat. Ez arról szólt hogy mindannyian felmentünk a Farm Houseba ahol közös vacsi volt, nagyon finom étel , beszélgetés és slideshow vetítés. Szerencsére ez az este még nevetéssel és jókeddvel telt. A gyerekeket ezalatt a directorok tartották szemmel így mindenki nyugodtan szórakozhatott 10-12.15-ig.
Utána a többség elment aludni, aki aznap este bentalvós volt,de nekem szerencsére szabad estém volt így még egy utolsó estét tölthettem Pedarioval. Nagyon megszerettem ezt az idiótát és már most hiányzik. Aludtunk egyet a staff lounge-ban és reggel elkezdődött az utlosó nap. Az egész nap kicsit nyomott volt,mindenki a búcsúzásra gondolt már..
Este volt egy bankett a táborozóknak és counseloroknak együtt ami különböző díjak átadását jelentette: legjobb táborozó,legjobb counselor és még különféle egyéb érdemekért jutalmak.
A sírás nem is a búcsúzás miatt kezdődött hanem egy fiú gyereknevelő miatt aki megkapta a legjobb counselor díjat és utána mondott egy beszédet a directorának ,Marconak. Arról beszélt hogy számára a fiú village a család és hogy köszöni hogy mindig fordulhatott hozzá ha valami baj volt.Ezt akkor még nem tudtam hogy miért elcsukló hangon,sírva mondja..és miért kezd el Marco és mindenki sírni de elég volt rájuk néznem ahoz h én is elkezdjek bőgni..Ezután Patrick átadott egy díjat ami a legrosszabb környéken élő gyerekek közül kerül majd mindig egyhez. Ők tényleg olyan helyen laknak mint a filmekben..soha nincsenek biztonságban..Ennek a díjnak a bemodása közben Patnek ki kellett mennie mert sírt..úgyh másnak kiderítettem a történeteket..lehet jobb lett volna ha nem tudom.. A fiú gyereknevelőnek a 2. session alatt meghalt az apukája és lelőtték a bátyját így nem tudok dolgozni, csak a 3. sessionre jött vissza. A díjat pedig egy olyan kisfiú emlékére hozták létre aki idén táborozó volt az 1. sessionben és már készült rá hogy induljon a 3-ba amikor reggel a boltban lelőtték..ennyire rossz környék Dorchester, ahonnan a gyerekek többsége van. Rengeteg ilyen történetet tudnék még mesélni gyerekekről akiket egy pólóban és nadrágban küldtek el 20 napra, vagy az egyik kislányom akinek mindkét szülője börtönben van 2 éves kora óta..vagy az egyik kedvencem Justina akit a bátyja molesztált..Azt hiszem ezek után érthető hogy miért akarunk évről-évre visszamenni és legalább a nyarukat szebbé,vidámabbá,biztonságosabbá tenni akkor is ha ez nehéz és fárasztó. A gyerekeket soha senki nem tanította udvariasságra, arra hogy szótfogadjon vagy arra hogy igen is lehet együtt békésen játszani. Sok tizenéves még ágyba pisil és nem tud rendesen olvasni. Nagyon örülök hogy a végére counselor lettem és valamit hozzátehettem a nyarukhoz, még ha ez néhe könnyekkel is járt:)
A díjak kiosztása után jött a zene és tánc ami leginkább abból állt hogy mindenki mindenkitől elköszönt,a gyerekek jöttek ölelgetni kérdő szemekkel hogy ugye találkozunk jövőre?! Aki ismer tudja mennyire érzékeny vagyok szóval mikor 14 éves fiúk zojognak hogy nem akarnak hazamenni képzelhetitek milyen voltam..az este végére nem tudtam elaludni mert fájt a szemem a sok sírástól.De ezen is túllettünk. másnap reggel gyors reggeli és raktuk is fel a gyerekeket a buszokra. Itt még pár csapp könny,de nagyjából tartottam magam.
Ezután jött még számunkra egy munkanap, ugyanis az egész tábort ki kellett takarítani hibátlanul. Az egész terülteén szemetet szedtünk,mostunk,söpörtünk,pakoltunk. Mindenesetre nekem nagyon tetszett ez a nap rengeteget szórakoztunk és nevettünk.
Mikor minden terem és a saját szobáink is tiszták voltak végre megkaphattuk az utolsó csekkeket:) Shellyért, értem jött egy kocsi, Pedario anyukájának egy barátja hogy elvigyen minket a bostoni lakásba. Így gyors búcsúzás mindenkitől, küzdve a sírással és indulás..
Már most hiányzik a tábor,a gyerekek, a hagulat és igen ismét szeretnék visszamenni nagyon..nagyon...nagyon!
Az estét mindhárman P lakásában töltöttük..az utolsó közös este. Másnap mentünk Bosonba mert érkezett Shelly 2 testvére és a nővérének a férje és gyereke. Együtt töltenek el egy hetet.,de ma mi is csatlakoztunk mert ez volt az utolsó közös napunk. A nap a család számára főleg vásárlással telt,de mivel én nem vagyok nagy shoppingoló ráadásul eszem ágában sem volt most még jobban megtömni az amúgy is iszonyat neház bőröndömet, így én a fiúkkal szórakoztattam magam:D Rengeteget nevettem, nagyon jó zárása volt a bostoni nyaramnak.Először Jermaintől kellett búcsút vennem majd Shellytől.Ez volt az egyik legrosszabb.Iszonyat megszerettem ezt a bolond,ír lányt és nagyon fog hiányozni.Szerencsére ő viszonylag közel van íg már meg is beszéltünk hogy Novemberben jön hozzám de ezt lehet h már mondtam is:)
A legvégére pedariot tartottam meg..visszamentünk a lakásába összerakni a cuccom,lezuhizni még indulás előtt. Egy órám volt elbúcsútzni és megölelgetni.Utálatos érzés nem tudni hogy látom e még egyáltalán az életben. Több számomra mint egy barát és ez nem tette könnyebbé a búcsúzást..egész közel álltam hozzá hogy ne menjek sehova,de ezt ő szerencsére nem hagyta:) A lakótársai kivittek minket a buszra és fájó búcsú után a csajokkal felszálltunk a New Yorkba tartó buszunkra és ez innen már egy új bejegyzés helye...