ki ha nem én?!:D

Nah hát ez az út nem volt olyan egyszerű mint odafelé..
Első próbléma azzal adódott hogy a fogkrémemet a hátizsákban felejtettem így csipogott összevissza az átvilágításnál..következmény: az utolsó kis szemétig mindent átvizsgáltak a biztonságiak. igazából még sosem láttam ilyet így érdekes volt csak ne tartott volna 35 percig..lol
miután átjutottam letelepedtünk a kapunál és vártuk a sounkat..nem sok idő elteltével valami önkéntességről beszélt a beengedést végző hölgy de félig aludtam így nem nagyon érdekelt..aztán mikor 20x mondta gondoltam meghallgatom. Azért keresett önkénteseket, mert túlkönyvelték a gépet és 6 emberrel több várt ott mint kellett volna. A feltétel a következő volt: ha valaki hajlandó a 7 órás gép helyett a 12essel menni akkor az első osztályon utazhat,kap egy 8dolcsis kajajegyet és egy 400$-os vouchert amit 1 éven belül lehet levásárolni a deltánál akármilyen útra. nah hát felcsillant a szemem már scak társaság kellett. A 2 emberke akikkel mentem nem akarta bavállalni,de hallottam hogy egy másik 4 fős csapat a közelünkben magyarul beszél így megkérdeztem őket.Természetesen CL-es tábori munkások voltak ők is:D nah hát nekik tetszett az ajánlat..jövőre olcsóbb lesz a repjegy ;)
Így bevállaltuk mi 5en meg még 2 ember. Mivel így még volt 5 órám elővettem a hálózsákom,megágyaztam a földön és aludtam egy jót:D
Hát az első osztály valóban más mint az economy:D akkora székek voltak mint egy fotel és a lában is elfért simán az ülés előtt. Emellett mi még ebédet is kaptunk,mert ez amúgy az országon belüli járatoknál nem jár..
3 óra repkedés és ismét New Yorkban voltam..kicsit megijedtünk mikor nem találtuk a csomagokat de kiderült h azok ugy már megelőztek minket:)hihetetlen módon egy magyar nő volt a poggyász megőrzőben.. összeszedtük a cuccokatés kisseb szerencsétlenkedés után már a taxiban is ülünk(a szuttyogás tárgy az volt h a másik 4 ember nem tudta hol a szállása és ezt kellett kideríteni). én ültem elöl és így végig beszélgettem az utat a nagyon érdeklődő és meglepően jól tájékozott afrikai sofőrrel.Tudta hogy Bp a fővárosunk és hogy kik az országszomszédok,ez pedig itt elég ritka.
nah hát végülis megérkeztem ide a Gershwin Hotelba ahol tavaly is megszálltam,ráadásul idén is ugyanabba a 10 ágyas szobába kerültem.
Voltak hollandok,németek és svédek rajtam kívül.
mivel nagyon fáradt voltam,este csak kiugrottam anni valamit aztán visszajöttem netezni:) Legnagyobb örömömre Shelly megcsinálta a skypját így tudtunk beszélni:)jó volt látni.Aztán mikor elment aludni Pedario is bejelentkzett így végre őt is láthattam újra és vele is beszélhettem. Mivel állítása szerint ő is olvassa a blogot(már párszor idézett belőle) neki üzenném: "hiányzol:/:)...."
Reggel 8kor keltem,gyors zuhany-hajmosás ,összepakoltam a bőröndöt,kijelentkeztem és indultam a shopping útra. Olyan 6 óra vásárlás után 400 dollárral rövidebben most ismét a hostelben vagyok és kb 2 óráj írom a blogot..kb nem érzem a kezem.
A reptéri fuvarom 18.30ra jön értem úgy még vagy egy órám.mindjárt megyek és megpróbálom úgy rendezni a cuccaimat h ne egyen túlsúlyos a bőröndöm:S
A gép 21:45kor indul és magyar idő szerint holnap délután 6kor érek haza.
Természetesen már várom hogy itthon legyek a családdal és lássam a barátaimat,de hiányzik a tábor és az új barátaim is.
Remélem vissza tudok menni jövőre és eltöltketek Amerikában egy újabb fantasztikus nyarat!!!
Ha igen akkor jelentkezem!!
Puszi mindenkinek

utolsó jelentések.:/

Most épp a new yorki hostelemben pihenem ki az egész napi vásárlás fáradalmait és úgy döntöttem pótolom az elmaradt bejegyzéseket:)

Niagara körút(aug.28-29):

Mint már írtam az utolsó napomat amerikai barátaimmal és Shellyvel plusz családjával töltöttem Bostonban. Este Pedario és lakótárai kikísértek a reptérre ahol találkoztam Verával és Karinnal,akik innentől az utitársaim lettek. Megkerestük a beszállóhelyet,nagynehezen elköszöntem legkedvesebb barátomtól majd indult is a kaland.
Egy szuper emeletes busszal mentünk New Yorkba,nagyjából 4 óra volt az út. 11:59-kor indult a busz szóval reggel 5körül értünk a nagy almába,ahol kiderítettük h Chinatown messzebb van mint hittük így taxival mentünk. Ember nem volt az utcán viszont iszonyatos kosz és szag fogadott minket. Szerencsére az emberi orr hamar megszokja a szagokat igy kibírtuk az utcán ücsörögve reggel 7.30ig amikor is kezdtek szállingózni az emberek és az idegenvezetők. Összesen 5 busz indult ugyanarra az útra 8kor mindegyiken 57 ember így képzelhetitek milyen tömeg lett az utcán... A vezetőnk egy kínai srác volt(ki gondolta volna?!:)) szerencsére érthetően beszélt angolul,de ugye minden hosszabb ideig tartott mert kínaiul is elmondta..erről e nyelvről annyit h nekem úgy tűnt h kb mindig ugyanazt a 20 szót használja..
Nah hát 20 perc késéssel el is indultunk.Vera és Karin egymás mellett és egy kínai srác mellett ültem,de nem voltam beszélgetős kedvemben úgyh semmit nem tudok róla.Amikor utaztunk mindig zenét hallgattam vagy aludtam, mert elég fárasztó volt az utazás.Nem mondanám h kényelmes volt a dolog de túl lehetett élni. Első úticélunk a Niagara vízesés volt.
Mondanom sem kell, csodálatos látvány volt már messziről is,de mégszebb mikor hajóval beutaztunk az aljáig. Csurom vizek lettünk de nagyon élveztük. Mindennek pontos időbeosztása volt,de ezzel most nem telíteném a sorokat..Miután megvacsizott a csapat még visszamentünk hogy megnézzük a vízesést kivilágítva is.Természetesen gyönyörű volt így is:)
Ezután reménykedve vártuk hogy végre a szállásra megyünk.Mentünk is de még 2 óra út volt addig. Olyan éjfél körül értünk a hotelbe ami várakozáson felüli volt. Azon kívül, hogy nagyjából 30 percet vártunk a liftre mindnen jó volt. A szobánkban 3 hatalmas franciaágy fogadott amiből én lefoglaltam az egyiket:D gyors zuhany,feltöltöttem a képeket és már aludtam is.
Reggel 6kor keltünk és 7kor indult is a busz tovább az 1000szigetekhez. Itt volt egy kis időnk reggelit szerezni ami már megszokottan elég drágán sikerült.
Egy viszonylag nagy hajóval indultunk neki a szigetek nézegetésének. Mint mindig itt is elsők voltunk a csajokkal így a nyitott tetőn utazhattünk. Ezen a terülten összesen 1860 kisebb-nagyobb sziget van aminek a 30%a amerikai 70%a canadai részen van. A látvány nagyon érdekes volt,ahova csak lehetett házat építettek. Voltak amik inkább kastélynak néztek ki,de voltak rendes családi nyaralók is. A hajózás 1 óra volt utána indultunk vissza New Yorkba.Útközben megálltunk enni,de mi inább kerestünk egy boltot,így fele pénzből még a másnapi reggelink is megvolt. Újabb pár óra utazás után este 7re visszaértünk NY-ba.
Úgy döntöttünk elég időnk van ahhoz hogy kitaláljunk a JFK reptérre tömegközlekedéssel így a metrót választottunk. Nah hát ez nem volt egyszerű móka..sehol egy mozgólépcső és még a fejem tetején és cuccok voltak.Viszont ismét megerősödött az a nézetem h az emberek tévednek az amcsikkal kapcsolatban.Szinte mindenhol segített valaki lecipelni a bőröndöt a lépcsőkön. végül sikeresen áthurcoltuk magunkat a városon és megtaláltuk a buszt ami kivitt a reptérre. Eléggé külvárosokban jártunk a busszal úgyh vártuk h megérkezzünk. 9re már a reptéren is voltunk,de mivel csak reggel 8kor indul a gépünk volt 10 óránk a csekkolásig,így nem jutottunk be a rendes váróterembe. Aki ismer tudja hogy netfüggő vagyok így gyorsan ki is fizettünk közösen a wifire a 7dolcsit:)
Sikerült is skypolnom,képeket töltenem,múlatni az időt.Aludni is próbáltam,de nem volt egyszerű mert iszonyatosan fáztam,mint a reptereken általában..:/ Mindenesetre arra jó volt az idő hogy foglaltunk szállást Miamiba merth eddig nem volt:D
Olyan 5körül egy pasi körbejárt hogy itt a váróban nem lehet hosszan találkozni csekkoljunk be:D elég vicces volt miután az éjszakát ott töltöttük,na mindegy.
Még szerencse hogy az ipodom mindig fel van töltve,mert nyomtatni nem nyomtattam ki semmit hanem arról néztem az e-mailekből a foglalási számokat.
Nem kevés bőröndből,egyik majd másik táskába tuszkolás után sikerült a cuccaimat úgy rendeznem hogy felengedjenek a gépre. Feladtuk a bőröndöt,átvizsgáltak minket és indulhattunk is Miamiba:)

Miami(aug.30-szept.2):

A várt 4 óra helyett 3 óra alatt értünk Miamiba így 11re ottvoltunk a reptéren. Nagyjából 30 perc keresgélés és várakozás után meglett a busz amival eljutthattunk South Beachre. az idő ekkor még nem volt túl fényes, fújt a szél és csöpögött az eső. A buszsofőrenk köszönhetően jó helyen leszálltunk abuszról és átszálltunk a következőre amivel már csak 10 percet utazva megérkeztünk a Collins Ave 20thSt-re:) 2 perc séta és ott álltunk a Santa Barbara International Fun Hostel előtt. A szállás kinézetével nem volt gond,de olyan arcok fogadtak, hogy elsőre igencsak megrémültünk és gondolkodtunk h visszaforduljunk de már kiabált is ki a recepciós h itt a bejárat gyertek. Így bementünk és végül azt kell mondanom h szívesen ajánlom bárkinek a hostelt. Egy 4 ágyas szobába lettünk elhelyezve 3an és nem is jött hozzánk senki úgyh biztonságban volt a cuccunk. Egy kellemes zuhany után aludtunk pár órát majd rávettük magunkat hogy elinduljunk egy sétára. jah igen netünk volt ingyen:)
A város nagyon szép és hangulatos. hihetetlen módon ahogy lementünk a partra összefutottunk Dalmával és az angol sráccal. megbeszéltünk h majd másnap találkozunk. Boltokat nézegettünk majd úgy döntöttünk kéne valami ételféleség:) Gondolom sejtitek h nem főzeléket vettem:D
Helyette beszereztem egy nagy zacskó szeletelt kenyeret és azt ettem 2 és fél napig az üveg nutellám kíséretében..lol
Viasszamentünk a szállásra,ettünk egy jót aztán lementem nezetni ahol kiderült hogy rajtunk kívül 6 magyar fiú is van a szálláson úgyh már jobban éreztem magam,mégiscsak biztosnágosabb magyarokkal a szomszédban. Az este végül alvással telt mert nagyon fáradtak voltunk. Másnap délben keltünk és lementünk a partra.Az idő ma már jobb vol. Kb 30 fok de folyamatos szél és időnként sok-sok felhő,záport csak egyszer kaptunk az is 3 percig tartott. Szállásra visszatérve újabb sétára indultunk a város másik felébe,azzal a tervvel hogy veszünk valami innivalófélét.Hát ebből semmi nem lett mert a csajokank nem volt kedve ma még bulizni.Én viszont nagyon menni akartam mert ugye csak 2 estém van miamiban. Ezzel az erővel csatlekoztam is a magyar csapathoz az udvari kiülőknél. Időközben 2 lány is érkezett akik kint dolgoznak február úta szakmai gyakorlatonés épp itt nyaralnak.A fiúkkal suliból ismerik egymást(BGF). jah és mégegy társunk volt egy afroamericai srác aki félig magyar: Kondas Louis:D
mikor a srácok kellő képpen bemelegítettek elindultunk hogy keresünk egy szórakozóhelyet.Kb 6 utcát gyalogolva újabb magyar-angol csapatba ütköztünk akik szintén Camp Leadersel dolgoztak kint ők is voltak 8an:D
Itt a terv módosult és végül éjszakai fürsőzés mellett döntöttünk..Az óceán olyan meleg volt mintha fűtenék,és a levegő is 25 fokos. magamhoz nem híven én is csatlakoztam hozzájuk és egyszál fehérneműben úsztam egyet. Nagyon jól szórakoztunk és szerencsésen túléltük az akciót mind a 13an. mivel csorom vizesek lettünk,lemosódott a smink buliról szó sem lehetett.Letelepedtünk a parton és több mint egy órát beszélgettünk a tábori élményekről. Utána még kerestünk egy szendvicsest majd vissza a hostelbe.Olyan 4kor feküdtem le aludni, így másanp megint csak délben keltem..
Tudtam volna még aludni de megláttam hogy tűz a nap és úgy döntöttem kéne egy kis szín:D
Nagyjából 5 órát töltöttem a parton napozással és fürdéssel. A csajoknak át kellett költözniük a következő szállásukra így én a cuccaimat átpakoltam a magyar srácokhoz estig. Még tegnap este megbeszéltünk egy vacsit a másik csapattal ahol az egyik srác 6 dolcsiért cserébe meghívott minket egy cigánypecsenyére:)7kor elvittük a pénzt a vacsira majd elmentem kicsit shoppingolni:) 9kor volt a vacsi ami mondanom sem kell isteni volt..a legjobb étel az elmúlt 2 hónapban:D 10re jöttek a csajok is: Dalma,Lilla,Vera,Karin,Magdi így huszan voltunk magyarok.Mivel a szálloda ahol főzőcskéztünk nem bírta a férfikórust el kellett hagynunk a helyet. Mivel már éjfél körül volt nekiindultunk bulit kereseni. Persze találtunk is:D
Lányokank ingyen volt így egy gyors útlevél ellenőrzés után kezdhettük is a tombolást.Olyannyira tomboltunk hogy még 2x jöttek oda hozzánk ID-t ellenőrizni. A party nagyon jól sikerült,4 óra táncolás ,egykét tábori koreográfia bemutatása után döntöttünk úgy h akkor lassan menni kéne...
Eddigre a cuccomat már átvittem egy újabb hostelbe ahonnan együtt mentem egy sráccal a reptérre..
5re jött értünk a taxi és vitt minket a reptérre...
Remélem mielőbb visszatérek Miamiba,mert nagyon jól éreztem magam,bár még jobb lett volna ha tábori barátaim is velem vannak. ....

nemsokara vege..:(

igerem mindent potolni fogok de a gepemen nincs net ezen pedig nem tudok blogot irni.Lenyeg hogy minden rendben van szuperul erzem magam de hianyoznak a tabori baratok. Voltunk a niagaranal,most miamiban pihentem 3 napot,holnap new york es penteken irany haza.Azert jo lesz mar otthon lenni..:)
pusssssz

vége/ the end..:(

Hát ez az idő is eljött.. vége a tábornak:( Tudom hogy régen írtam már a blogba de tényleg nem volt időm..
A táboros búcsúzás elég sírósra sikerült. Két estéje volt az elköszönésnek.Az első este a staffeknek tartott banketten köszönték meg a munkánkat. Ez arról szólt hogy mindannyian felmentünk a Farm Houseba ahol közös vacsi volt, nagyon finom étel , beszélgetés és slideshow vetítés. Szerencsére ez az este még nevetéssel és jókeddvel telt. A gyerekeket ezalatt a directorok tartották szemmel így mindenki nyugodtan szórakozhatott 10-12.15-ig.
Utána a többség elment aludni, aki aznap este bentalvós volt,de nekem szerencsére szabad estém volt így még egy utolsó estét tölthettem Pedarioval. Nagyon megszerettem ezt az idiótát és már most hiányzik. Aludtunk egyet a staff lounge-ban és reggel elkezdődött az utlosó nap. Az egész nap kicsit nyomott volt,mindenki a búcsúzásra gondolt már..
Este volt egy bankett a táborozóknak és counseloroknak együtt ami különböző díjak átadását jelentette: legjobb táborozó,legjobb counselor és még különféle egyéb érdemekért jutalmak.
A sírás nem is a búcsúzás miatt kezdődött hanem egy fiú gyereknevelő miatt aki megkapta a legjobb counselor díjat és utána mondott egy beszédet a directorának ,Marconak. Arról beszélt hogy számára a fiú village a család és hogy köszöni hogy mindig fordulhatott hozzá ha valami baj volt.Ezt akkor még nem tudtam hogy miért elcsukló hangon,sírva mondja..és miért kezd el Marco és mindenki sírni de elég volt rájuk néznem ahoz h én is elkezdjek bőgni..Ezután Patrick átadott egy díjat ami a legrosszabb környéken élő gyerekek közül kerül majd mindig egyhez. Ők tényleg olyan helyen laknak mint a filmekben..soha nincsenek biztonságban..Ennek a díjnak a bemodása közben Patnek ki kellett mennie mert sírt..úgyh másnak kiderítettem a történeteket..lehet jobb lett volna ha nem tudom.. A fiú gyereknevelőnek a 2. session alatt meghalt az apukája és lelőtték a bátyját így nem tudok dolgozni, csak a 3. sessionre jött vissza. A díjat pedig egy olyan kisfiú emlékére hozták létre aki idén táborozó volt az 1. sessionben és már készült rá hogy induljon a 3-ba amikor reggel a boltban lelőtték..ennyire rossz környék Dorchester, ahonnan a gyerekek többsége van. Rengeteg ilyen történetet tudnék még mesélni gyerekekről akiket egy pólóban és nadrágban küldtek el 20 napra, vagy az egyik kislányom akinek mindkét szülője börtönben van 2 éves kora óta..vagy az egyik kedvencem Justina akit a bátyja molesztált..Azt hiszem ezek után érthető hogy miért akarunk évről-évre visszamenni és legalább a nyarukat szebbé,vidámabbá,biztonságosabbá tenni akkor is ha ez nehéz és fárasztó. A gyerekeket soha senki nem tanította udvariasságra, arra hogy szótfogadjon vagy arra hogy igen is lehet együtt békésen játszani. Sok tizenéves még ágyba pisil és nem tud rendesen olvasni. Nagyon örülök hogy a végére counselor lettem és valamit hozzátehettem a nyarukhoz, még ha ez néhe könnyekkel is járt:)
A díjak kiosztása után jött a zene és tánc ami leginkább abból állt hogy mindenki mindenkitől elköszönt,a gyerekek jöttek ölelgetni kérdő szemekkel hogy ugye találkozunk jövőre?! Aki ismer tudja mennyire érzékeny vagyok szóval mikor 14 éves fiúk zojognak hogy nem akarnak hazamenni képzelhetitek milyen voltam..az este végére nem tudtam elaludni mert fájt a szemem a sok sírástól.De ezen is túllettünk. másnap reggel gyors reggeli és raktuk is fel a gyerekeket a buszokra. Itt még pár csapp könny,de nagyjából tartottam magam.
Ezután jött még számunkra egy munkanap, ugyanis az egész tábort ki kellett takarítani hibátlanul. Az egész terülteén szemetet szedtünk,mostunk,söpörtünk,pakoltunk. Mindenesetre nekem nagyon tetszett ez a nap rengeteget szórakoztunk és nevettünk.
Mikor minden terem és a saját szobáink is tiszták voltak végre megkaphattuk az utolsó csekkeket:) Shellyért, értem jött egy kocsi, Pedario anyukájának egy barátja hogy elvigyen minket a bostoni lakásba. Így gyors búcsúzás mindenkitől, küzdve a sírással és indulás..
Már most hiányzik a tábor,a gyerekek, a hagulat és igen ismét szeretnék visszamenni nagyon..nagyon...nagyon!
Az estét mindhárman P lakásában töltöttük..az utolsó közös este. Másnap mentünk Bosonba mert érkezett Shelly 2 testvére és a nővérének a férje és gyereke. Együtt töltenek el egy hetet.,de ma mi is csatlakoztunk mert ez volt az utolsó közös napunk. A nap a család számára főleg vásárlással telt,de mivel én nem vagyok nagy shoppingoló ráadásul eszem ágában sem volt most még jobban megtömni az amúgy is iszonyat neház bőröndömet, így én a fiúkkal szórakoztattam magam:D Rengeteget nevettem, nagyon jó zárása volt a bostoni nyaramnak.Először Jermaintől kellett búcsút vennem majd Shellytől.Ez volt az egyik legrosszabb.Iszonyat megszerettem ezt a bolond,ír lányt és nagyon fog hiányozni.Szerencsére ő viszonylag közel van íg már meg is beszéltünk hogy Novemberben jön hozzám de ezt lehet h már mondtam is:)
A legvégére pedariot tartottam meg..visszamentünk a lakásába összerakni a cuccom,lezuhizni még indulás előtt. Egy órám volt elbúcsútzni és megölelgetni.Utálatos érzés nem tudni hogy látom e még egyáltalán az életben. Több számomra mint egy barát és ez nem tette könnyebbé a búcsúzást..egész közel álltam hozzá hogy ne menjek sehova,de ezt ő szerencsére nem hagyta:) A lakótársai kivittek minket a buszra és fájó búcsú után a csajokkal felszálltunk a New Yorkba tartó buszunkra és ez innen már egy új bejegyzés helye...

Dayoff Bostonban:-) és a változások..

Mint tavaly is a 2. és a 3. session között kaptunk 2 nap szünetet. szerdán a munka végeztével, miután a gyerekek elmentek még kaptunk ebédet aztán irány pakolni és fél2kor indult a 2 kisbusz.
Shellyvel,Showtyval és Pedárióval végtam neki Bostonnak. A tábori busz elvitt minket a Braintree megállóba ahonnan busszal és vonattal jutottunk el először shawtyék lakásába. itt megismerhettük a családját ő pedig összeszedte a cuccokat amik kelettek neki. Innen egy kis kitérőlvel a Wendy'sben elvonatoztunk P. albérletébe. A további napokat itt töltöttük.
Nagyon nem részletezen a dolgot mert szerintem nem annyira érdekes. lényeg h nagyon jól éreztük magunkat, pizzáztunk,iszogattunk esténként,filmet néztünk és rengeteget fetrengtünk csak úgy az ágyon..kb a teljes 2 napot:D
Pénteken 4re kellett az állomáson lennünk és 5re a táborban. Visszafelé a kisbuszban ami 9 fő szállítására van 16 counselor utazott haza:D
Mivel szerdán mielőtt elmentem keya mondta h köszönjek el Kamerentől mert jövő héttől nem lesz, kiváncsian vártam h akkor mit fogok csinálni...
Mikor visszaértem Pet közölte hogy akkor most csatlakozzak a junior girl counselorokhoz mert mostantól velük leszek:) Úgyh szombattól a legkisebb lányok szobájában vagyok felüógyelő.
A kabin neve Lulu, a 2 co-counselorom Lillie és Brittney. A szobában 8 kislány van akik alapjában véve iszonyat aranyosak és folyton kézenfogva akarnak sétálgatni meg nem akarják h este külön aludjunk( a szoba elrendezése olyan hogy ők a földszinten mi pedig az emeleten alszunk) de nagyon rosszak tudnak lenni. Mindent ezerszer kell elmondanom, nem hajlandóak lefeküdni és csöndben lennei. De ennek ellenére szeretem ezt a munkát:)
Napközben most sokkal elfoglaltabb vagyok : reggel 6.45kor kelés és ébresztjük a gyerekeket,elvisszük őket fürdeni és fogat mosni,utána gyülekező és a 60 junior girl együtt átmegy az ebédlőbe.Itt sorakozik a tábor összes gyereke,majd csendben vonulás az ebédlőbe. Itt együtt grace-t mondunk és a counselorok segítségével elkezdődhet az evés. Közben természetesen zene,tánc mintha egy szülinpai zsúrban lennénk. Mivel a 3. session minden napján mást ünneplünk tegnap este fkete-fehér szilveszter volt, ma pedig 4th of July azaz mindeni kék-fehér-pirosat visel:) Reggeli után a mi villageünk social worköt csinál, ezen belül a mi kabinunk a Stockade-ban szed szemetet. Ezután rendrakás a szobában, mert ezt ellnőrzik.ezután teamtime jön azaz különböző csoportokban vannak mindenféle foglalkozások.. Ezután jön a sports and games azaza mindenféle szabadtéri program. Utána vissza cabinba ,mert öltözni kell a instractional swim-hez.Nekem ekkor van szabadidőm azaz 11.30-12.30-ig. Fürdés után öltözés aztán ebéd majd rest hour(elvileg aludniuk kellene de ezt nem könnyű elérni).
Ezután jön a free swim azaz mindenki azt csinálhat a vízben amit akar.Ha ennek vége ismét öltözés és újabb szabadtéri foglalkozás jön.
Itt két részre vannak osztva kicsit és nagyon: ODP(azaz OutdoorPersuides:falmászás,bicikli,horgászás,csónakázás,kajak,kenu,nature walk,íjászat,túlélőtúra) és CA(azaz Creative Arts:festés,rajzolás,dráma,zene,dobolás,tánc,step,kézműves programok és a varrás). ezeken a programokon felváltva vesznek részt. Én aCA részen dolgozom Shellyvel és a feladatunk varrni: amikor a nagyok jönnek akkor jelmezt varrunk a tábor végén tartandő előadásra ,amikor a kicsik akkor pedig párnát varrunk:)
ezután van kis idő játszni a játszótéren vagy kosarazni,ugrókötelezni, majd vacsora. Kaja után van a Spread time amikor a counselorok kölönböző pontjain a tábornak felügyelnek a gyerekek pedig jóformán azt csinálhatnak amit akarnak. Este már csak egy evening program majd az alvás következik. Nekem 2 szabad és egy bent töltött éjszakám van.nagyjából fél10kor hagyhatjuk el a kabint miután lefektettük a gyerekeket.
Nagyjából így néz ki egy napom..kellemesen lefáradok a végére:D Szabadnapom összesen 2 lesz a session alatt. Kameren csak hétvégénként fog látogatni,de már nagyon várom h lássam:)
Most viszont már nem érzem az ujjaimat úgyh megyek még lepihenek 20 percre és ztán iránya munka!:)
sok puszi mindenkinek

Carennel

Aki tavaly is olvasta a blogomat emlékezhet rá, hogy volt egy nagyon aranyos kedves séfünk, Caren, egy idősebb nő aki csak pár hétig főzött a táborban de nagyon megszerettük.Voltunk nála és a családjánál az elmúlt évben is vacsorázni és idén is ígérte, hogy mindenképp találkozunk majd. Így hát ennek is eljött az ideje, múlt héten szombaton jött értünk kocsival.Illetve e férje vezetett. Együtt bementünk Bostonba, sétáltunk,vacsoráztunk és elmetünk együtt egy szabadtéri koncentre. Csináltunk képeket, amik fent is lesznek facebookon. Ja igen a táborból csak Adri jött velem,mert ugye őt ismerte tavalyról.Nagyon jól éreztük magunkat,jó volt a hangulat.Olyan este déluán 2 körül mentünk és este 10 körül hozott vissza minket.

pótlás

Ma este megírom a blogot ígérem.Rengeteg dolog történt az elmúlt pár hétben amiról mesélni akarok úgyh fél óra nem elég. Most épp hour-off-on vagyok de az estém ma szabad úgyh lesz időm.
Addig is puszi mindenkinek!!!